Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal késobb a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami különöset csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált! Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!
Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.
2009. június 8., hétfő
2009. június 7., vasárnap
A könnyek...
Mese a Férfiaknak, a Nőkről -
Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony. -
Ezt nem értem! - mondja a kisfiú -
És ezt soha nem is fogod megérteni - válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.
- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt: Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.
Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta.
Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van. Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.
HISZ MINDEN NŐ SZÉP AKI SZERET!
Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony. -
Ezt nem értem! - mondja a kisfiú -
És ezt soha nem is fogod megérteni - válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.
- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt: Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.
Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta.
Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van. Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.
HISZ MINDEN NŐ SZÉP AKI SZERET!
2009. június 5., péntek
Attól függ...
Egy kosárlabda az én kezemben kb. 19 dollárt ér
Egy kosárlabda Michael Jordan kezében kb 19 milliót.
Attól függ, kinek a kezében van.
Egy teniszütő az én kezembe nem ér semmit.
Ha a teniszütőt Gabriella Sabatini fogja, akkor megnyeri a világkupát.
Attól függ kinek a kezében van.
Egy bot az én kezemben arra jó, hogy elkergessem a kutyákat.
Egy bot Mózes kezében kettéválasztja a hatalmas tengert.
Attól függ kinek akezében van.
Egy parittya az én kezemben : gyermekjáték.
Egy parittya az ifjú Dávid kezében hatalmas fegyver
Attól függ kinek a kezében van.
Két hal és öt kenyér az én kezemben egy hatalmas halas szendvics, a tízóraim.
Két hal és öt kenér Jézus kezében: jóllakat ötezer embert.
Attól függ kinek a kezében van.
Ha szöget veszek a kezembe, elkészithetek egy madáretetőt.
A Jézus kezében levő szögek megváltást hoztak az egész világra.
Attól függ kinek a kezében van.
Tedd lee törődöttségedet, félelmeidet, aggodalmaidat,
reményeidet, álmaidat, családodat, kapcsolataidat,
az ISTEN KEZÉBE, hiszen tudod:
ATTÓL FÜGG KINEK A KEZÉBEN VAN.
Egy kosárlabda Michael Jordan kezében kb 19 milliót.
Attól függ, kinek a kezében van.
Egy teniszütő az én kezembe nem ér semmit.
Ha a teniszütőt Gabriella Sabatini fogja, akkor megnyeri a világkupát.
Attól függ kinek a kezében van.
Egy bot az én kezemben arra jó, hogy elkergessem a kutyákat.
Egy bot Mózes kezében kettéválasztja a hatalmas tengert.
Attól függ kinek akezében van.
Egy parittya az én kezemben : gyermekjáték.
Egy parittya az ifjú Dávid kezében hatalmas fegyver
Attól függ kinek a kezében van.
Két hal és öt kenyér az én kezemben egy hatalmas halas szendvics, a tízóraim.
Két hal és öt kenér Jézus kezében: jóllakat ötezer embert.
Attól függ kinek a kezében van.
Ha szöget veszek a kezembe, elkészithetek egy madáretetőt.
A Jézus kezében levő szögek megváltást hoztak az egész világra.
Attól függ kinek a kezében van.
Tedd lee törődöttségedet, félelmeidet, aggodalmaidat,
reményeidet, álmaidat, családodat, kapcsolataidat,
az ISTEN KEZÉBE, hiszen tudod:
ATTÓL FÜGG KINEK A KEZÉBEN VAN.
2009. május 28., csütörtök
Angyali üzenet
"A halál, a veszteség érzése mindig fájdalmas, de különösen az, ha egy gyermek, számára a legfontosabbat - az Édesanyját - veszíti el.
Történetünk kis szereplőjével éppen ez történt. Mikulás napja előtt két héttel halt meg az Édesanyja. Az apukája próbálta félretenni az őt ért veszteséget, hogy a kislányának minél több vigaszt tudjon nyújtani. Megbeszélte hát egy barátjával, aki Télapóként egy közeli áruházban dolgozott, hogy legyen ebben segítségére. Elmondta az elképzeléseit, a „Télapó” pedig boldogan vállalta el a feladatot. Megbeszélték, hogy másnap ellátogatnak az áruházba, hogy a kislányt találkozhasson a Télapóval.
Másnap hamar végeztek a vásárlással, és az apa úgy intézte, hogy arrafele menjenek, ahol a télapónak elmondhatták a gyerekek kívánságaikat. A kisfiúk és a kislányok énekeltek, verset mondtak a Télapónak, de volt, aki csak hallgatott, a többiek pedig, akik még nem kerültek még sorra, szájtátva figyelték a produkciókat.
A kislány is nézegette őket, de míg a többiek szemében vidámság csillogott, az övében valami mély, szelíd fájdalom. Eszébe jutott, hogy tavaly talán ugyanitt állt és az Édesanyja kezeit szorongatva várta, hogy ő is sorra kerülhessen a Télapónál. Az emlékezés könnyeket csalt bánatos szemeibe. Az apja észrevette, és vigasztalóan megszorította a puha kis kezecskét. Magához ölelte a kislányt és olyan elveszettnek látszottak a vidám nevetéstől, és izgatott beszélgetéstől hangos tömegben. Aztán a Télapó, mintha csak véletlenül nézett volna feléjük,, a kislányra nézett. Kissé összeráncolta a homlokát és úgy tett, mint aki erősen gondolkodik.
- Niki!? Ugye Te vagy Niki? Gyere csak, van itt Neked egy vers. Az a címe, hogy Angyali Üzenet.
A kislány bólintott, de nem mozdult. Továbbra is az apukája kezét szorította.
A Télapó pedig elkezdte szavalni az üzenetet:Az Angyalok a mennyben laknak,De szívünkben is helyet kapnak.Vigyázzák az álmainkat, Felügyelik napjainkat.Nem kérnek semmit, mindig csak adnak,Ha bánat ér minket, megsimogatnak.Ott vannak minden szelíd ölelésben,Minden szívből születő mosoly melegében.Úgy szeretnek, mint az Édesanyák,Letörlik arcunkról a könnyeink nyomát.Én ott jártam az Angyaloknál,Tőlük hoztam üzenetet,Az van írva e levélben,Édesanyád itt van veled.Ha nem is látod őt, a szíveddel majd érzed,Hogy amíg csak élsz, ő vigyázza lépted.- Ne szomorkodj - ezt üzeni,Én mindig veled maradok.Bármikor, ha szükség lesz rám,A szívedbe nézz, ott vagyok.Őrizd meg jól e a levelet, Hogy emlékeztessen rám, S ha majd egyszer nagy leszel, akkor is gondolj rám.És amikor már neked is lesz egy gyermeked, Neki is olvasd fel ezt az üzenetet.Mindig érezni fogod soha el nem múló szeretetem,Ha fázna a lelked, én napfénnyel hevítem.A csillagokkal együtt őrzöm majd az álmod,Megkérem a szelet, hogy fújja el bánatod.Ott leszek, a holdfényben, mely szelíden simogat, Az angyalokkal együtt kísérjük utadat.A Mennyországból is vigyázok rád,Mert ott is én maradok a te Édesanyád…A kislány tágra nyílt szemmel hallgatta a verset, és mintha a szemében a szomorúság fogyatkozott volna. Amikor a Télapó átadta neki az „égi postán” érkezett üzenetet halkan megkérdezte:- Találkoztál a mennyországban az Édesanyámmal?
- Igen, ő volt a legkedvesebb Angyal, akit valaha láttam. Ő írta neked ezt az üzenetet.
Niki a szívéhez szorította a levelet, majd egy puszit nyomott rá és odafordult az apjához:- Este majd elolvasod még nekem?- Igen, még sokszor elolvassuk közösen – mondta apja, és láthatóan alig tudta visszafojtani a meghatottságát.
Pár nap múlva Niki újra eljött a Télapóhoz az apjával együtt. Mikor rákerült a sor megkérdezte:- Szavalhatok neked?
- Ó, igen, alig várom – mondta a Télapó és megsimogatta az arcát.És a kislány hibátlanul, gyerektől szokatlan átéléssel elmondta az égi postán jött angyali üdvözletet.- Azért tanultam meg, hogy mindig bennem, mindig a szívemben legyen, hogyha a levéllel bármi is történne – mondta a kislány. A Télapó nem szólt semmit, mert a torkát fojtogatta a meghatódottság, csak a szemei kezdtek furcsán csillogni, és belül a szívében érezte, hogy az a mások számára értéktelen papírdarabka, amelyre az Angyali Üzenet volt írva, a kislánynak minden földi kincsnél értékesebb. Mert az egy igazi Angyali Érintés…"
Történetünk kis szereplőjével éppen ez történt. Mikulás napja előtt két héttel halt meg az Édesanyja. Az apukája próbálta félretenni az őt ért veszteséget, hogy a kislányának minél több vigaszt tudjon nyújtani. Megbeszélte hát egy barátjával, aki Télapóként egy közeli áruházban dolgozott, hogy legyen ebben segítségére. Elmondta az elképzeléseit, a „Télapó” pedig boldogan vállalta el a feladatot. Megbeszélték, hogy másnap ellátogatnak az áruházba, hogy a kislányt találkozhasson a Télapóval.
Másnap hamar végeztek a vásárlással, és az apa úgy intézte, hogy arrafele menjenek, ahol a télapónak elmondhatták a gyerekek kívánságaikat. A kisfiúk és a kislányok énekeltek, verset mondtak a Télapónak, de volt, aki csak hallgatott, a többiek pedig, akik még nem kerültek még sorra, szájtátva figyelték a produkciókat.
A kislány is nézegette őket, de míg a többiek szemében vidámság csillogott, az övében valami mély, szelíd fájdalom. Eszébe jutott, hogy tavaly talán ugyanitt állt és az Édesanyja kezeit szorongatva várta, hogy ő is sorra kerülhessen a Télapónál. Az emlékezés könnyeket csalt bánatos szemeibe. Az apja észrevette, és vigasztalóan megszorította a puha kis kezecskét. Magához ölelte a kislányt és olyan elveszettnek látszottak a vidám nevetéstől, és izgatott beszélgetéstől hangos tömegben. Aztán a Télapó, mintha csak véletlenül nézett volna feléjük,, a kislányra nézett. Kissé összeráncolta a homlokát és úgy tett, mint aki erősen gondolkodik.
- Niki!? Ugye Te vagy Niki? Gyere csak, van itt Neked egy vers. Az a címe, hogy Angyali Üzenet.
A kislány bólintott, de nem mozdult. Továbbra is az apukája kezét szorította.
A Télapó pedig elkezdte szavalni az üzenetet:Az Angyalok a mennyben laknak,De szívünkben is helyet kapnak.Vigyázzák az álmainkat, Felügyelik napjainkat.Nem kérnek semmit, mindig csak adnak,Ha bánat ér minket, megsimogatnak.Ott vannak minden szelíd ölelésben,Minden szívből születő mosoly melegében.Úgy szeretnek, mint az Édesanyák,Letörlik arcunkról a könnyeink nyomát.Én ott jártam az Angyaloknál,Tőlük hoztam üzenetet,Az van írva e levélben,Édesanyád itt van veled.Ha nem is látod őt, a szíveddel majd érzed,Hogy amíg csak élsz, ő vigyázza lépted.- Ne szomorkodj - ezt üzeni,Én mindig veled maradok.Bármikor, ha szükség lesz rám,A szívedbe nézz, ott vagyok.Őrizd meg jól e a levelet, Hogy emlékeztessen rám, S ha majd egyszer nagy leszel, akkor is gondolj rám.És amikor már neked is lesz egy gyermeked, Neki is olvasd fel ezt az üzenetet.Mindig érezni fogod soha el nem múló szeretetem,Ha fázna a lelked, én napfénnyel hevítem.A csillagokkal együtt őrzöm majd az álmod,Megkérem a szelet, hogy fújja el bánatod.Ott leszek, a holdfényben, mely szelíden simogat, Az angyalokkal együtt kísérjük utadat.A Mennyországból is vigyázok rád,Mert ott is én maradok a te Édesanyád…A kislány tágra nyílt szemmel hallgatta a verset, és mintha a szemében a szomorúság fogyatkozott volna. Amikor a Télapó átadta neki az „égi postán” érkezett üzenetet halkan megkérdezte:- Találkoztál a mennyországban az Édesanyámmal?
- Igen, ő volt a legkedvesebb Angyal, akit valaha láttam. Ő írta neked ezt az üzenetet.
Niki a szívéhez szorította a levelet, majd egy puszit nyomott rá és odafordult az apjához:- Este majd elolvasod még nekem?- Igen, még sokszor elolvassuk közösen – mondta apja, és láthatóan alig tudta visszafojtani a meghatottságát.
Pár nap múlva Niki újra eljött a Télapóhoz az apjával együtt. Mikor rákerült a sor megkérdezte:- Szavalhatok neked?
- Ó, igen, alig várom – mondta a Télapó és megsimogatta az arcát.És a kislány hibátlanul, gyerektől szokatlan átéléssel elmondta az égi postán jött angyali üdvözletet.- Azért tanultam meg, hogy mindig bennem, mindig a szívemben legyen, hogyha a levéllel bármi is történne – mondta a kislány. A Télapó nem szólt semmit, mert a torkát fojtogatta a meghatódottság, csak a szemei kezdtek furcsán csillogni, és belül a szívében érezte, hogy az a mások számára értéktelen papírdarabka, amelyre az Angyali Üzenet volt írva, a kislánynak minden földi kincsnél értékesebb. Mert az egy igazi Angyali Érintés…"
2009. április 27., hétfő
A virus
Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót. A recsegõ adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol távol Indiában, ahol a falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan influenza okozta a halálukat, amirõl még soha senki nem hallott. Igazából nem is influenza, és tulajdonképpen csak három emberrõl van szó.. Néhány orvos útban van, hogy kivizsgálják a dolgot. Aztán vasárnap a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nem csak három emberrõl van szó, hanem harmincezerrõl, és most már a tévé is foglalkozik a témával.. Egy olyan különleges járványról van szó, amilyennel még eddig nem találkozott az emberiség. Hétfõ reggel, mire felkelsz, már minden újság vezércikke ez a történet. Most már nemcsak India, de Pakisztán, Afganisztán és Irán is megfertõzõdött, és mielõtt észbe kaphatnál, már mindenhol errõl beszélnek. Az elnök tartott valami beszédet, amelyben elmondta, hogy õ is és a kormányban mindenki reménykedik, hogy minden rendbe ön De mindenki elmélázik egy kicsit a bejelentésen, hogyan tudjuk távol tartani magunktól mindezt? És ekkor Franciaország elnöke Európát sokkoló bejelentést tesz közzé: lezárják a határaikat. Bármely érintett országból érkezõ repülõjáratra érvényes a zárlat, vagyis nem szállhatnak le a gépek az ország területén.. A hír hallatán kiver a verejték, és lefekvés elõtt kicsit tovább nézed a CNN nemzetközi mûsorát. Akkor egy tudósító bejelenti, hogy egy férfi Párizs egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzától. Tehát megérkezett a vírus Európába is. Mindössze annyit tudnak róla, hogy amikor kiüt rajtad a betegség, tulajdonképpen már egy hete lappangott benned. Aztán négy napig hihetetlenül rossz állapotba kerülsz, különféle tünetekkel, majd meghalsz. Anglia lezárja határait, de túl késõn. Kedden reggel az Egyesült Államok elnöke a következõ bejelentést teszi: "A nemzet biztonságának érdekében minden repülõjárat Európába és -ból, valamint Ázsiába és -ból törölve." Négy napon belül az egész ország kimondhatatlan félelembe merül. Az emberek arról beszélnek, hogy mi lesz, ha a mi országunkat is eléri? Szerda este valaki a parkolóból lélekszakadva ront be a terembe: "Kapcsoljátok be a rádiót, kapcsoljátok be a rádiót!" Mindenki feszülten figyel a kis hangszóróból jövõ bejelentésre: megtörtént a legrosszabb, amire számítani lehetett: két nõ New York állam egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzában. Órákon belül végigsöpör ez a valami az egész országon. Emberek ezrei dolgoznak éjjel-nappal, hogy megtalálják az ellenszert. De semmi nem bizonyul hatásosnak. Váratlanul érkezik a hír: megfejtették a rejtélyt.. Megtalálták az ellenszert. De az elkészítéséhez egy olyan valakinek a vére kell, aki még teljesen tiszta. Az egész ország felnõtt lakosságát felszólítják, hogy mindenki menjen el a városi kórházba, hogy a vértípusát ellenõrizhessék. Mindössze ennyit kérnek az emberektõl. Természetesen, amikor pénteken, késõ este a kórházhoz értek, már a parkolóban kígyózik a sor. Nõvérek és orvosok rohangálnak, szúrják meg sorra a várakozókat és címkézik a kémcsöveket. Aztán odaérnek hozzád és családodhoz, és tõletek is vért vesznek. Fiad, aki még kiskorú, ragaszkodik hozzá, hogy õ is vért adhasson. Arra kérnek, maradjatok a parkolóban, és csak ha halljátok a neveteket, hogy hazamehettek, akkor induljatok el. Hirtelen egy fiatal férfi rohan ki a kórházból ordítva. Egy nevet kiabál és egy kórlapot lebegtet. A fiad megrángatja a kabátod ujját: "Apu, az én nevemet kiabálja." És mielõtt bármit tehetnél, megragadják a fiadat. - Egy pillanat! Álljon meg! - kiáltasz rá, mire azt válaszolják: - Semmi baj, minden rendben van. A vére teljesen tiszta. Szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy nem fertõzött. Úgy tûnik ugyanis, hogy megfelelõ a vértípusa. Öt feszült perc múlva sírva és egymást ölelgetve jönnek ki az orvosok és a nõvérek. Néhányan még nevetnek is. Az elmúlt egy hét alatt ez az elsõ alkalom, hogy valakit nevetni látsz. Egy idõsebb orvos ekkor odalép hozzátok, és azt mondja: Köszönjük, uram. A fia vére tökéletes. Tiszta és hibátlan. Most már elõ tudjuk állítani az ellenszert. Ahogy a hír elkezd terjedni, a parkolóban álló tömeg egyre hangosabban örvendezik, imádkozik, sír és nevet. De aztán az õsz orvos feleségedet és téged félrevon: - Beszélhetnék önökkel egy percre? Nem vettük észre, hogy a donor kiskorú, ezért szükséges, hogy aláírják ezt a beleegyezõ nyilatkozatot. Elkezded aláírni, de aztán észreveszed az üresen hagyott leveendõ vérmennyiség rubrikáját. - M-m-m-mennyi vért vesznek le tõle? És ekkor az idõs orvos mosolya eltûnik. - Nem tudtuk, hogy egy kisgyermek lesz. Nem voltunk rá felkészülve. Az összes vérére szükségünk lesz. Megdöbbenve válaszolsz: - De-de. Ezt maga nem értheti! Õ az egyetlen fiam! -Mi a világról, az egész emberiségrõl beszélünk! Kérem, írja alá! Mindre szükségünk van. - Nem lenne megoldható, hogy vérátömlesztést kapjon?- Ha lenne tiszta vérünk, akkor kaphatna. Kérem, aláírná? Tompa csöndben aláírod. Aztán megkérdezi az orvos:- Szeretnének néhány percre bemenni hozzá, mielõtt elkezdjük? Oda tudsz menni? Oda tudsz menni, ahol a fiad az asztalon ül, és azt kérdezi: - Apa? Anya? Mi történik itt? Meg tudod fogni a kezét, és azt mondani neki: - Fiam, nagyon szeretünk téged, és soha nem hagynánk, hogy valami olyan történjen veled, ami elkerülhetõ, érted? El tudsz menni? Ki tudsz úgy menni a szobából, hogy közben hallod fiadat, amint azt kérdezi: - Apa? Anya? Apa? Miért, miért hagytok el? És aztán a következõ héten, amikor a fiad temetése van, néhányan átalusszák az alkalmat, és vannak, akik el sem jönnek, mert más dolguk van, vagy vannak, akik eljönnek ugyan, de csak egy mesterkélt mosolyt erõltetnek az arcukra, hogy úgy tûnjön, fontos nekik az egész. Vajon nem akarnál felugrani, és azt mondani: ELNÉZÉST! A FIAM ÉRTED HALT MEG! HÁT ENNYIRE NEM ÉRDEKEL? EGYÁLTALÁN JELENT EZ NEKED VALAMIT?! Vajon Isten is ezt szeretné mondani ezekben a napokban? "A FIAM ÉRTED HALT MEG! SZÁMÍT EZ NEKED VALAMIT? HÁT NEM ÉRTED, HOGY NEKEM ENNYIRE FONTOS VAGY?" "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!" (Ján 15,16-17)
2009. április 8., szerda
Kegyelem
Elnézést kell kérnem azért, hogy eddig nem írtam. Ez talán a lustaság vagy a feledékenység miatt volt. Megpróbálok ezután aktívabb lenni J
Kedves barátom talán, te is voltál már úgy, hogy gondoltál valamire, amire éppen szükséged volt, és bármennyire is hihetetlen de reggelre ott volt az asztalodon.
Talán, valaki hallotta gondolataidat? A válaszom IGEN, valaki hallotta a és figyelt rá. Ez a valaki Isten. Ő tudja mire van szükségünk, és a kellő időbe juttatja el hozzánk.
Velem is épp ez történt. A tegnap este épp azon gondolkodtam, hogy megkell vegyek valamit, ami fontos lenne. S reggel ott volt az íróasztalomon. Hát nem csodálatos? Van egy Isten, aki a gondolatainkat is figyelembe veszi, és embereket használ fel arra, hogy teljesítse vágyainkat.
Elgondolkodtam, hogy tényleg létezik-e ilyen, de igen létezik, tapasztalatból tudom J
Nem tudok elég hálás lenni Istennek a kegyelméért. Tehát „kérjetek és adatik” J
Neked mi a véleményed erről?
Más téma…
A közeljövőbe szeretné elvégezni a Nyári missziós felkészítő tanfolyamot. Kérlek imádkozzatok értem, hogy az ott szerzett ismereteimet hasznosítani tudjam az Úr dicsősségére.
Köszönöm szépen az imákat és a bátorítást is J
Kedves barátom talán, te is voltál már úgy, hogy gondoltál valamire, amire éppen szükséged volt, és bármennyire is hihetetlen de reggelre ott volt az asztalodon.
Talán, valaki hallotta gondolataidat? A válaszom IGEN, valaki hallotta a és figyelt rá. Ez a valaki Isten. Ő tudja mire van szükségünk, és a kellő időbe juttatja el hozzánk.
Velem is épp ez történt. A tegnap este épp azon gondolkodtam, hogy megkell vegyek valamit, ami fontos lenne. S reggel ott volt az íróasztalomon. Hát nem csodálatos? Van egy Isten, aki a gondolatainkat is figyelembe veszi, és embereket használ fel arra, hogy teljesítse vágyainkat.
Elgondolkodtam, hogy tényleg létezik-e ilyen, de igen létezik, tapasztalatból tudom J
Nem tudok elég hálás lenni Istennek a kegyelméért. Tehát „kérjetek és adatik” J
Neked mi a véleményed erről?
Más téma…
A közeljövőbe szeretné elvégezni a Nyári missziós felkészítő tanfolyamot. Kérlek imádkozzatok értem, hogy az ott szerzett ismereteimet hasznosítani tudjam az Úr dicsősségére.
Köszönöm szépen az imákat és a bátorítást is J
2009. március 23., hétfő
Úton az Úr Jézussal...
Isten kegyelméből mostanság elég sok gyülekezetet látogathattam meg, volt közöttük egészen kicsi...alig néhány tag, de volt közöttük egészen nagy is.
Ez a hétvége nagyon különleges volt a számomra mert péntek este egy lány- alkalmon vehettem rész Marosvásárhelyen, ahol a szelídség volt a téma. Hálát adok Istennek, hogy a szelídséget Tőle tanulhatjuk.
Szombat reggel ismét útra keltünk. Egyik állomásunk Mezőzáhon volt ahol 5 gyerek gyűlt össze, sokat tanultunk együtt és egy kis játékra is volt időnk. Imádkozom, hogy még több gyerek lehessen a következő alkalmakon. Aztán folytattuk utunkat Olásályi felé. Ott már vártak a gyerekek. 1o lelkes gyerek gyűlt össze abból a kicsi falucskából, itt román alkalmat tartottunk. Ez is nagyon áldásos volt számomra és hiszem, hogy a gyerekek számára is.
Utunk utolsó állomásaként Marosvásárhelyen sétáltunk....csodáltuk a város szépségét.
Vasárnap újabb kegyelmi nappal ajándékozott meg Mennyei Atyánk. Délelőtt a kövesdombi református templomban gyerek istentiszteleten vehettem részt. Nagyon jól éreztem magam a sok kis apróság között :)
Délután pedig Szászrégenbe voltam, ahol egy kedves kis gyülekezettel találkoztam, este prdig Abbafáján a roma gyülekezetbe vehettem részt, nagyon áldott alkalom volt mind a kettő.
Hálás vagyok Istennek ezért a hétvégéért, és, hogy az úton megőrzött. Köszönöm!!!!
Ez a hétvége nagyon különleges volt a számomra mert péntek este egy lány- alkalmon vehettem rész Marosvásárhelyen, ahol a szelídség volt a téma. Hálát adok Istennek, hogy a szelídséget Tőle tanulhatjuk.
Szombat reggel ismét útra keltünk. Egyik állomásunk Mezőzáhon volt ahol 5 gyerek gyűlt össze, sokat tanultunk együtt és egy kis játékra is volt időnk. Imádkozom, hogy még több gyerek lehessen a következő alkalmakon. Aztán folytattuk utunkat Olásályi felé. Ott már vártak a gyerekek. 1o lelkes gyerek gyűlt össze abból a kicsi falucskából, itt román alkalmat tartottunk. Ez is nagyon áldásos volt számomra és hiszem, hogy a gyerekek számára is.
Utunk utolsó állomásaként Marosvásárhelyen sétáltunk....csodáltuk a város szépségét.
Vasárnap újabb kegyelmi nappal ajándékozott meg Mennyei Atyánk. Délelőtt a kövesdombi református templomban gyerek istentiszteleten vehettem részt. Nagyon jól éreztem magam a sok kis apróság között :)
Délután pedig Szászrégenbe voltam, ahol egy kedves kis gyülekezettel találkoztam, este prdig Abbafáján a roma gyülekezetbe vehettem részt, nagyon áldott alkalom volt mind a kettő.
Hálás vagyok Istennek ezért a hétvégéért, és, hogy az úton megőrzött. Köszönöm!!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)